eddig az apró töredékig tart az a mosoly, amit ma valaki az arcomra csalt. Régen is leveleztünk, és most újra. Nem tudom, h mit akarok tőle, csak azt, h Ő mit akar tőlem. Én most időt magamnak, h csituljanak a dolgok. Nem akarok neki nemet mondani, de igent most nem tudok.
Ő..hmm. neki pedig vissza kéne térnie ahhoz, akit úgy szeret.. Szerelemmel. Mert az a másik is, akit én amúgy nagyon kedvelek..egyedül van. Most olvastam. Ők egymáséi, mégha tagadják is. Azt kívánom, h bárcsak őket újra együtt, boldognak lássam.
És most megyek elviszem Szaffikát sétálni. ;-) Talán az én könnyeim összemosódnak az eső Isten könnyeivel..és az olyan kozmikus találkozás lesz...
pillanat
2008.03.12. 22:15 | ribiribi | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ribiribi.blog.hu/api/trackback/id/tr35378580
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
