Ebben a pillantban ezt a jelmezt öltöttem magamra. Nagyon hasonlítok most ribimanóra. Az ölembe vettem egy doboz fagyit és azt nyalogatom. Körülöttem Petőfi és Jókai könyvek..A gondolataim kezdnek kisimulni. Ma egésznap sütött a nap. Délután még volt egy kis vihar bennem, de mostanra elcsitult.
Nézem a kedvenc naplóimat, ahogy az emberek megélik az ünnepet. Én nyugalomban hallgattam meg a Himnuszunkat, mécsesek mellett. Petőfit olvastam. Gondolkodtam az alakján, h mégis milyen ember, férfi lehetett. szenvedélyes, az biztos. Szikár pasinak tűnik a rajzokon, festményeken, kemény, szigorú vonásokkal. Mégis van benne valami szomorúság, valami utáni vágyakozás. Julianna megérintette a lelkét, s talán Ő érte is képes lett volna úgy meghalni, ahogyan azt a hazájáért tette? Látom magam előtt azt az időszakot. A nyüzsgő forgatagot a Pilvaxban, s a képzeletem most messze repít. Gondolatban én is ott vagyok velük, tervezgetek, forrongok. Verset írok, vagy beszédeket gyárok. S ettől méginkább magyarnak érzem magam. A szívem átjárja a melegség, amit az én édes szeretet Hazám felé érzek. S msot még elidőzök picit eme gondolatokkal..
Büszke vagyok, h itt születtem, h magyar vagyok. Itt élnem halnom, kell.
