A csendet hallgatom, a csend az jó barát. Némán összekucorodva a fotelben várlak haza. Ülök a sötétben. Nyílik a zár. Komotosan veszed le a kabátot,  az előszobában leteszed a táskád. Belépsz a szobába, nyúlnál a  kapcsolóhoz.

Halkan kérem, h ne.. Elém lépsz, és én átfonom a derekad. Szorosan ölellek. Leguggolsz elém, s egy tincset kisimítasz az arcomból. Némán megcsókolsz..érzem a vörösbor ízét a leheleteden, de nem törödöm vele. Élvezem a dohány és a vörösbor ízét a szádban, a nyelvemmel kutakodom.. Egyre jobban kívánom a szád. A testem felhevül, az ölem elönti a forróság. Buja vágy kerít a hatalmába. A szád mohón szívja az enyémet, kezed a nadrágomban matat..nem vágyom másra, csakhogy mélyen magamban érezzem az ujjaid..iszonyat kínt élek át, amíg beérünk a hálóba..addigra már a ruháink szerteszét a földön..nem érdekel semmi, csak h mélyen és még mélyebben magamban érezhesselek, birtokolhassalak..