ülök egy kvzóban, az ablak mellett és figyelem az embereket. Egyszer csak lehuppan mellém egy férfi. Meglepődve ránézek. Irtóra sármos.. Meleg tekintet, gyönyörű mosoly. Nem szól semmit. Rendel egy kv-t. Elővesz egy szál cigit. Rágyújt..beleszív a cigibe, majd lassan kifújja a füstöt. Nézem az arcát. Kérdőn nézek rá, segíthetek, kérdezem a szememmel. Megemeli a fejét, újra rám néz. És elmosolyodik. Nézek rá zavartan. De ő csak mosolyog. A fene, a pofátlan mindenit, gondolom. Nyúlok a kv-s csészémért. Megfogja a levegőben a kezem. Érdekes, de nem húzom el. Magához húzza, megfordítja. Belecsókol. Ami sok az, sok. Gondolom. Már éppen megszólalnék, amikor egy göndör, fürtös maszatos kislány, odalép hozzánk:

-Anyu, Apu játszhatok azzal a kiskutyával?

Elmosolyodunk, s egyszerre válaszolunk: hát persze kicsim!

Egymásra nézünk. Már nem olyan mint régen, az ismerkedős játékot már nem játszhatjuk el idegenek előtt. Ki kéne találnunk valami új heccet. ;-)